Tegnap este Mani és a barátnője átjöttek vacsira. Ez önmagában nem sok, de megtanítottak használni a rizsfőzőt és ez igencsak király! Nagyon finom rizst lehet benne főzni (nemtakonyszerűt) 15 (és nem 115) perc alatt. Már ezt is tudom, dejó.
Jó fáradt vagyok mostanság, ezért kezdtem nem tudni, hogy miért is dolgozom ilyen állat módon sokat. Gondoltam, hogy elmegyek a boltba és veszek egy csomó felesleges cuccot, ami nélkül simán lehet élni, hátha segít. Ez működik! :) Tolltartó, tollak, színes papírok, nem utolsó sorban 2 üveg bor és máris kicsit visszabillent a világ. Félreértés ne essék, nem ittam meg a két üveg bort rögtön, nem attól lett derűsebb a világ. Egyszerűen csak nagyon király, hogy sok pénz van az ember számláján. Tehát ha katasztrófa ér és haza kell mennem január végén, akkor is kihúzom pár hónapig a tartalékokból, amíg meglesz a péhádé (lehet hogy soha). Ennek örömére alvással töltöttem a délutánt, erőszakkal visszanyomtam magam az álomba, ahányszor fel akart pattanni a szemem. Így mostmár tuti kibírom a hetet.
A héten felmondták a szolgálatot az elektromos berendezéseim. Ma ezért szert kellett tennem egy új egérre és egy fülhallgatóra. A sok vásárolt cucc alig fért be két rohadt nagy szatyorba, ezért elhatároztam, hogy jól élek és taxival megyek haza. Általában 2500 taxi áll a homeplus előtt, na most én ott posztoltam 10 percet és egy se jött, tehát maradt a busz... Sebaj megvolt a koreában vagyok élmény...
Visszatért a napocska, de mostmár elmehet a francba. Az volt a terv ugyanis, hogy tegnap kirándulnak profhó meg a sleppje és meghívott engem is végiglátogatni a koreai háború közeli helyszíneit. Önmagában ez nem hangzik vidám programnak, de gondoltam erősítheti a bjufitul frendsipünket, beszélhetek egész nap franciául és végre lesz egyetlen olyan nap, amikor nem dolgozok, mert ilyen nem volt, mióta itt vagyok. Na egész nap zuhogott az eső megállás nélkül, ezért lefújták a kirándulást. :( Amikor majd lesz, akkor meg biztos már nem fogok ráérni. Mindegy, ki tudom hagyni, csak jó lett volna egy napig nem is gondolni a munkára... és hát ezt hiába határozom el, ha munka közelében vagyok, nem tudom megállni. Pont mint a csokival. :)
És ki ne felejtsem a lényeget: vettem két virágmintás konyharuhát! Nézzétek el nekem, de ennél nagyobb hírekkel nem tudok szolgálni, pedig töretlenül remélek és próbálkozok!
ölelek mindenkit, igyunk ma egy pohár bort! :)