Hakni - utólag

Áprilisban két hétig Európa útjait koptattuk hivatalos minőségben. Kimondott célunk, hogy megygyőzzünk bolgár és román hallgatókat, hogy így hirtelen érettségi után jöjjenek hozzánk tanulni egy három-négy évre. Nyilván. 18 évesen én is biztos elköltöznék egy hirtelen ötlettől vezérelve egy olyan országba, amiről eddig nem is hallottam. Ennek megfelelően sikerült a túra.

 

Voltak azonban különösen szép pillanatai, amiket megosztok veletek.

 

1. Fő attrakció egy Plovdiv-ban (Bulgária) tartott education fair lett volna. Az education fair-en minden volt, kivéve oktatás és diákok. Nem mondanám sikeresnek az eseményt. A szálloda Plovdivban nagyon vicces álbarokk dekorációval nyomult, a kolléganő éjjel nem merte lekapcsolni a lámpát, mert aggódott, hogy az arany kupidók Chuck-á változnak éjszaka. Én egész kúlnak találtam, de tudjuk, hogy nem vagyok egészen normális. Mikor másnak reggel kiszívott nyakkal jelentem meg, komoly volt az ijedelem. A kollégáim Drakulától tartottak én meg bolhától... Én nyertem. :( De kitakaríttattam a szobát és röpke húsz nap múlva már nem is kellett magyarázkodnom a piros foltjaim miatt.

 

2. A kollégám (sokpénzű laza csávó) folyamatosan azt nyomta, hogy a hallgatóinknak milyen jó lenne itt. Megpróbáltam meggyőzni arról, hogy Hrabal nem véletlenül mondta, hogy a világ e szegletében nem érdemes kijózanodni, de nem hitt nekem. Persze, mert mindent én szerveztem, neki nem volt gondja semmire... Ha egyedül kellett volna megtalálnia a földút mögötti kiskaput, nem lett volna ilyen nagy a szája. Végül, hogy meggyőzzem, hogy a mi hallgatóink három nap után kapnának egyszerre stroke-ot, szívinfarktust és gombát, berángattam egy WC-be és megmutattam neki, hogy se WC deszka, se papír, se szappan. Sőt, a KNU-val ellentétben itt a rotyó nem mossa meg az ember popikáját a kiválasztott hőmérsékletű és intenzitású vízzel. Talán megértette...

 

3. Van még valami, amit a kolléga nem vágott: hogy minálunk Kelet-Európában nem várakoztatunk rektorokat, ha nem feltétlenül muszáj. Ezért amikor kiszámoljuk, hogy mikor kell elindulni, akkor nem 10 perccel később andalgunk ki a liftből...

 

4. Folyamatosan az volt a duma egyébként, hogy ez a két ország milyen rohadt olcsó. És az Ő fizetéséhez képest tényleg. De nem tudott ezzel kapcsolatban sem túllépni a saját árnyékán és nem értette meg, hogy míg az ő fizetéséből 8 repjegyet lehetne venni (Korea-Románia) viszonylatban bizniszen, addig 2 román fizu kell 1 repjegyhez a hátsó traktusban. Asszem agyára ment a tavasz és nem vette észre a lepukkant panelokat.

 

5. Úgy néztem ki mint mindenki más! Ellenben a kollégákat bámulták a népek. Ezen jól szórakoztam! Végre nem én voltam az utcai attrakció!

 

6. Nagyon jókat ettem! Kolbász, csülök (!), rendes kenyér (= cukor nélkül), meg ilyenek. Ebből a szempontból isteni volt az út! :)

 

Összegzésképpen elmondanám, hogy az első biznisz utam nem volt különösebben poén. Fárasztó volt és sokszor bosszantó. De az emberek Romániában és Bulgáriában sokkal jobban beszélnek angolul mint a koreaiak és kedvesek, meg segítőkészek. Bukarest tök pöpec, de Szófia nem nagy szám. Végül megjegyezném, hogy marha jó koreai fizetéssel utazni Kelet-Európában. :)

 

Világvége

Utolsó hét szombatja, a szorgos tanárnéni pedig próbálja a pénteken elhangzott prezentációkat értékelni... No de ezt ép ésszel nem lehet kibírni. Minden prezentációt ugyanis értékelnek a kis hallgatók is, én pedig megpróbálom összegyűjteni a kommentjeiket, begépelni és az előadó tudomására hozni később. No de olyan dolgokat írnak le a hallgatók, hogy az valami félelmetes. Pl. leírja nekem a témát - hát banyeg én is ott ültem... Segítsetek nekem lefordítani a következő klasszikus mondatot angolra: "az ilyen vélemény olyan mint a fing, jobb ha az ember bent tartja"... Esküszöm ezt én csak kisgrófoval tudom befejezni - mert mindig van rosszabb mint a munka!

 

Aztán persze van egészségügyi armageddon is. No nem én vagyok beteg, mert ugye a csalánba... de az egyik kis franciám rühes lett. Hát tényleg ez hiányzott. Persze mivel ritkán ölelgetem a hallgatókat külön kérés nélkül (és olyan még nem volt), ez nem olyan nagy baj nekem. No de ki fogják ezt a szerencsétlen rúgni a koleszból, hogy máshol vakarózzon. És azt a másholt nekem kell detektálnom... A másik gáz, hogy Szöulban 37%-ban halálos vírus terjed (mers). Remélejük idáig nem terjed le. Titokban abban reménykedem, hogy a koreaiak most megtanulják, hogy a köhögés elé kifelé akadályt kell állítani, nem kell azt kiengedni szabadon. Mindenesetre nekem csak a torkom kapar, de ezt a légkondi számlájára írom: ázsiai izé hogy a kinti és a benti hőmérséklet között minimum 38 fok különbségnek kell lenni.

 

Jövő szombatra próbálok minden munkát befejezni, hátha akkor lesz időm pótolni a félév bejegyzéseit... senki ne reménykedjen, a kollégáknak mindig van új ötlete, ha azt látják, hogy reggel 6-kor még nem vagyok az irodámban (ja boccs, azt nem láthatják, mert még 10-kor is táskában hozzák magukkal a csipát...)