Hát én tényleg azt hittem, hogy itt kevesebbet kell dolgozni mások helyett. Hát nem. Ma a csávó aszondja nekem, hogy neki összefoglalás kellene az esettanulmányokból. Mondom, "csinálj magadnak szép öcsém". Mire ő, de rossz a scannelt cucc minősége, ő nem látja jól. Mondom baszod rohadt jó, hogy nekem jobb a szemem, de ha nem is lenne így, rá tudok kattintani kettőt egy tetves képre, hogy kinagyítsam... Komolyan, ha nem fizetnének meg rendesen, pont ugyanaz lenne a felállás, mint korábban: megcsinálom más munkáját nulla pénzért és néha - szánalomból, hogy kicsit jobban érezzem magam - valaki, aki éppen arra jár megsimogatja a kis buksimat, nekem meg nincs pénzem a tetves rezsire, halálra dolgozom magam, a saját dolgom nem halad, de mindenki elégedett és boldog kürölöttem. Jupppíííí... Hétvégén elmegyek és összevásárolok minden szart, amire semmi szükségem nincsen, de drága és lehúzom a kártyámat, hogy érezzem, hogy most miért jobb nekem, mint korábban... Féltem, hogy gyenge lesz ide a munkamorálom... a nagy francokat, simán verem a sok lusta dögöt. Azt tudom, hogy otthon a legtöbben az egyetemen a töküket vakargatják a munka helyet, de hogy itt is... Ráadásul múniban az a bosszantó, hogy meg van róla győződve, hogy rohadt sokat dolgozik és rohadt elfoglalt, de amit csinál, az elnézést a kifejezésért (Bogesztól loptam): "lóf... és esti fény...". Persze nem ő az első kolléga, aki ilyen, vannak még páran, egész szép listát tudnék összeállítani. Mindenesetre megnyugtat, hogy mindenki nagyon elfoglalt, csak én vakargatom a popimat egész álló nap. A munkaköri leírásom permanensen: "minden, amit másnak kellene megcsinálnia".
Pénteken több alkoholt fogok elpusztítani a kelleténél ez már biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése