rövid hírek

Elvileg tegnap szépen eltemették az egykori északi vezető-pajtást. Nem volt róla sok a hírekben, nem volt semmi balhé, minden a legnagyobb rendben.

Viktor megtartotta tegnap az előadását, aminek igencsak örülök, mert kezdett már az idegeimre menni, hogy levegőt is csak lábujjhegyen lehetett venni. Nehéz volt zaj nélkül létezni egymás mellett 12 négyzetméteren. De megvolt, utána jól bevacsoráltunk sűttszalonnából, zsebre tette a pénzt és mindenki boldog. Nekem három nap múlva kell munkába állnom és még nem igazán készültem fel, de van még időm...

Tegnap volt a nap. A napok napja. A nap amikor megnéztük a megashark vs. crocosaurus című filmet. Csak a nagyon erősi degzetűeknek ajánlom: nincs benne sok előjáték, az első 3 másodpercben előkerül egy megalodon (az, amelyiket az előző 500 részben nem sikerült megölni, pedig már óriáspolipot is küldtek rá...) és egy crocosaurus, ami nem tudom, hogy micsoda. A film nem ad többet, mint amit ígér, de nem ad kevesebbet sem... Nagyon jó film, igazi agyrohasztás!

Perceken belül összeszedem magam és eltolulunk vásárolni, mert este vendégek jönnek: gyűlnek a dögök a magyar bor szagára! :) Jó lesz megint vendégséget tartani.

Szavazásra bocsátanék egy nagy kérdést: Engedjem-e ide Viktort a blogomhoz, hogy más szempontból )ami természetesen téves) is kapjatok információt erről a kétségkívül csodálatos országról, vagy sem? Várom az igeneket és nemeket.

Ölelek mindenkit, elkezdődött a visszaszámlálás sajnos, úgy tűnik, hogy http://www.youtube.com/watch?v=k-ImCpNqbJw

szöuli nevezetességek

Ejtek pár szót arról is, hogy mit láttunk Szöulban, és pár kép sem árthat, hogy irigykedhessetek!

Voltunk egy csinos kis palotában, az UNESCO tényleg tudja, hogy mit érdemes világörökségesíteni! Amikor mentünk, leállítottak mindekt a metro-állomáson és kaptunk egy kedves 16 éves gimnazista fiút ingyen és bérmentve, hogy körbevezessen minket. Nagyon édes volt és kis kedves, ügyesen beszélt angolul és érdekeseket mondott. :) Szerintem örült neki, hogy kicsi fogalmam azért van a koreai történelemről. Bírtam ezt a kis csókát, de jobban bírtam volna egy kicsit öregebb "önkéntest". :)

A palotáról egy-két csinosabb kép:

Ebben az épületben született a koreai írás a hangul... mi sem természetesebb mint hogy a szépirodalom-szakértő Tyityi áll mellette

Voltunk a szerelmeseknek fenntartott (Akkor mi mi a fenét kerestünk ott, ugye Pető? :)) Namsam Tower-ben is. Öt órát álltunk sorba, amíg sikerült feljutnunk a toronyba. A lejutásnál is kétszer sorba kellett állni!!! De megérte, igazán gyönyörű a kilátás, szép szenteste volt na! :) Vettem a belépők mellé két kitűzőt is, a gyengébb idegzetűek ne nézzék meg a következő képet, mert a kitűző szív formájú, piros ÉS... villog. áááááááá

Megnéztük a hadtörténeti múzeumot is. Egészen jó és ingyen van (legszebb magyar szó!), de a brüsszelinek nem ér a nyomába. Viszont van benne egész sok tank, repcsi és persze van interaktív/3D/szimulációs izé is dögivel. Sikerült egy szimulátorban repülnünk egy vadászgéppel. Az kevésbé volt durva, mint a szemüveg, amit ehhez viselni kellett...

De klassz volt a B-52-es bombázó és a nagy hadihajó:

Ezek után a kalandok után úgy szét voltunk fagyva, hogy alig vártuk, hogy visszaérkezzünk melegvíztelen szállásunkra... Egyetlen hely volt ahol melegedni lehetett: a padló, merthogy padlófűtés van mindenhol, amit koreaiul ondol-nak hívnak. Így új értelmet nyer az ondolálás... viszont elég kicsi volt a szoba, ezért az alábbi módon melegedtem:

Sokat kalandoztunk a csodaszépen kivilágított belvárosban és piacokon is. És láttuk a Nanta show-t, aminek a lényege, hogy különböző konyhai eszközökkel zenélnek fiatalok, viccesek és interaktívak időnként. Egészen jól szórakoztam, de a show utolsó 15 perce tette fel az i-re a pontot, merthogy nagy fahordókon kezdtek el dobolni póló nélkül a csodaszép felsőtestű fiúk... Hát ezzel kellett volna kezdeni... Sajnos az egyetlen bige néha kitakarta az izmos fiúkat, de azért láttam, amit láttam. :) Húhaaaa

"Vetkőzz Bébi", avagy kalandok egy szöuli hostelben...

Beavatlak titeket a hálószoba-titkainkba... Ez egyszer hangzott el szöuli tartózkodásunk alatt, merthogy egyszer volt a szállásunkon melegvíz. Ekkor hangzott el a "Vetkőzz bébi, zuhanyzunk!" felkiáltás... Örömmel vetettük magunkat a melegvíz alá, ami szakaszosan érkezett, átmenetet nem ismerve. Időnként leégette rólunk a bőrt, máskor sírva visítottunk, hogy hideg. De nem volt drága legalább... :) Az első éjszaka nagyon zajosak voltak a kis fiatalok, de a másodikra elcsendesedtek rohadt nagy szerencséjükre. Mondjuk volt már olyan, hogy aludtam ennél jobb hotelben. Pár kép, hogy elhiggyétek ezt nekem:

A hűtőszekrény... egyszer nyitottam ki, órákig szellőztettük a szagot, ergó többet nem voltam ilyen bátor!

Zuhanypapucs... Viktoron még ennél is jobban nézett ki, hiába 47-es lábon jobban mutat



Az alábbi kép tartalma: fürdőszoba a zuhannyal és én az új bárányos pizsimben :)

Viktor - betegségére és az időeltolódásra tekintettel - más az első nap délutánján lefeküdt aludni én pedig a közös helyiségben dolgoztam. Rögtön iszonyat szimpátia és együttérzés támadt a teljes személyzetben irántam és elkényeztettek: hoztak hősugárzót, hogy ne fázzak meg és csináltak nekem teát. :) Kedvesek voltak és valószínűleg reménykedtek benne, hogy Viktorka sokat alszik. :) A hostelben sok volt a kedves ember, jól össze is ismerkedtem velük, úgyhogy nem kell aggódni, egyáltalán nem unatkoztam, amíg Viktor durmolt + Cseritől kaptam egy jó könyvet (Nagyon szépen köszönöm, Cserim!), amit már el is olvastam! :)

A szállodában benne volt az árban a reggeli is: piríthattunk magunknak kenyeret és csinálhattunk teát/kávét, ha utána elmosogattunk... :) Mondjuk a piritós veszélyes üzem volt, mellette kellett állni késsel, mert nem lehetett tudni, hogy ki nyúlja le, amikor nem figyelünk. Viszont az ott dolgozók tényleg nagyon kedvesek voltak, meg is jutalmaztam őket egy-egy szaloncukorral. Ám a melegvíz hiánya miatt a tervezettnél egy nappal korábban megpattantunk Szöulból és már 25-én az éjjeli vonattal érkeztünk Daeguba, az éjszakát (hajnalt) már itt töltöttük... 

trikó és harisnya v. aláöltöző

Megjött Mr. V. Könnyes szemmel álltam a reptéren 9.30-kor pénteken, alig tudtam visszafojtani a meghatottságomat, hogy mindjárt megpillantom. Na ez elmúlt 11.00-re, mire kitámolygott a C kapun... Elvesztették a csomagját. Fájó pont, hogy benne volt a ruhája és 2 Ermitage! Dehát mit lehet tenni, volt már ilyen, leadtuk az adatokat és kisvonattal eltolultunk a szállásunkig. Mivel semmi ruhája nem volt Viktornak, nekiindultunk pólót venni. Nem találtunk. Amit találtunk az nagyon drága volt, vagy nagyon kicsi. Így nem lett póló, de még szerencse, hogy nekem több ruhám volt, mint kellett volna. El kell mondanom, hogy Viktornak nagyon jól áll a csónak-nyak... :) Van erre bizonyítékom is, de azt mondta, hogy ha közzéteszem nem jutok vissza élve Magyarországra... ezért mindenkinek a fantáziájára tudom bízni. Nem találtam pólót, amit viszont igen: álmaim kesztyűjét, teljesen megvadultam és az árára való tekintet nélkül megvettem (jelzem még olcsó is volt, micsoda kombináció!)
Ki merné azt állítani, hogy nem érte meg?!

De nagyon hideg volt Szöulban, ezért egy méregdrága helyen (Lotte Department Store; koreaiul a Department Store = "itt hagyhatod a fizetésed öreg") vettünk neki egy trikót és egy jégeralsót. Szerinte "aláöltöző", dehát láttam én már ilyen cuccot a nagyapámon is, megegyezhetünk abban, hogy ez hosszú ujjú trikó és harisnya... Jesszus, hogy mit fogok én azért kapni, hogy kiteregetem ide a szennyest... :) Persze az aláöltöző sem segített a minusz 4000 fokban, természetesen Viktor megfázott. Ez nem csoda 5 órás sorbanállás után a hidegben. December 24-én este szerencsére 14 telefonhívás után meghozta a Jézuska a bőröndöt és benne sok-sok ajándékot nekem! Nagyon köszönöm szépen mindenkinek, minden megeszek/hordok majd egészséggel, igazán drágák vagytok, hogy gondoltatok rám!

Szöuli kalandok folyt.köv. :)

Most tegyétek a szívetekre a kezeteket! Szerintetek ez mi???

Ugye hogy harisnya? Én megmondtam...

bizonyíték

Csak mert szárnyra kaptak olyan hírek, hogy nem is Koreában vagyok, hanem a Karib-tengeren nyaralok, íme egy kis bizonyíték, hogy itt vagyok és minket is elért a tél.

jájj - magyar politika: elégtelen

óó, hát mindenkitől elnézést kérek. Horn Gyula él és élni fog (a fene se tudja meddig, de az a legenda, hogy ha valakinek halálhírét keltik, akkor az sokáig fog élni...). Naná, hogy Antall József halt bele a kacsamesékbe... (Meg is néztem, hogy jól írtam-e a nevét, mert ezt is elrontom, akkor végképp szénné égek!)

Hát hiába, már olya régóta élek külföldön, hogy nem követem a magyar politikát (bár azon a bizonyos délutánon még ott feszültem a kacsamesék előtt), de a koreaival se vagyok képben. El sem hiszitek, hogy milyen könnyű nem rühelleni a politikusokat, ha nemérti az ember, hogy mit beszélnek! :) Persze az nekem is feltűnt, hogy észati testvéreinknél kisebb változások álltak be.

Tegnap vacsorázni voltunk az ex-kollégákkal jelenleg spanokkal és utána betolultunk a norebangba. A vacsi alatt arról beszélgettünk, hogy kinek mi a legfontosabb tulajdonság, amit egy nőben, illetve férfiban keres. Íme a született megoldások:

Jeon-jun (korábbi nevén Philip): 1. Legyen kedves a gyerekimhez... Na erre Hyelim felkapta a fejét, hogy honnan vannak a csávónak balkézről született csemetéi. A továbbiakban a csávó csak azt ismételgette, hogy neki csak Hyelim kell, mert ő tökéletes... Na persze!

Mani (a zárójeles megjegyzések a kommentjeim, a kedvetekért lefordítom, amit mondott): 1. Legyen jó a humorérzéke (itt még ezt el is hittem, mert azt hittem, hogy a következő a "nagy dudák" lesz); 2. Legyen ambíciózus és független (na de komolyan, ki hiszi ezt el?! Mani lenne az egyetlen férfi a világon, aki megbirkózik velem? Teljesen kizárt... Férfiak tegyétek szívetekre kezeteket, frászt kaptok a független és ambíciózus nőktől, na.) 3. Legyen open-minded (ez mi a francot jelent? Nyissa szét a fejét baltával? Szóval szerintem ez azt jelenti, hogy legyen dögös...) 4. appereance (megvan megvan! = nagy dudák, csak meggyőződésem, hogy a sorrendet kicsit összekutyulta a csávó).

Hyelim (a férfiakról): 1. jó humorérzék, 2. megbízhatóság, 3. economic power (= nagy kocsi, sok pénz...)

És végül megosztanám veletek az én tegnapi eszmefuttatásomat a legfontosabb tulajdonságokról, amivel egy férfinak bírnia kell, ha engem akar: 1. Jó humorérzék, 2. Legyen Lee Seo jin 3. Ha nem Lee Seo jin, akkor meg úgyis tök mindegy. :) Jut eszembe Viktorka pár órán belül indul, hogy engem meglátogasson. :) Tegnap vele is megosztottam a sztorit, de nem gondolta meg magát. Még a végén kiderül, hogy Ő is szereti a független, ambíciózus nőket! Ha igen, akkor itt biztonságban vagyok, mert sok ilyet nem talál a koreaiak között.

A vacsora után elmentünk a norebangba. Ez még a régi típusú, békebeli norebang, fizet az ember ezer koreai genyát és énekelhet 5 számot egy elég kicsi helyiségben. Jó volt, daloltunk párat aztán mindenki hazafelé vette az irányt. Kivéve Jeon-jun-t és Hyelimet, akik randiznin indultak (jajj, de édes), vagy Jeon-jun próbálta a balkézről születetteket megmagyarázni.

Vigyázzatok magatokra, egy darabig lehet, hogy nem írok, mert Viktorkával Szöulban fogunk karácsonyozni... :) Tsóközön nektek drága barátaim, mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!



Tücsök és bogár

Illetve kishal, rövid híreim következnek.

1. Rákaptam egy új típusú kajára: apró szárított halacskákat bő olajban ki kell sütni fokhagymával és elropogtatni. Undorítóan hangzik, undorítóan néz ki és amikor az ember süti, undorító a szaga. De isteni finom, teljesen odavagyok érte.

Viktornak ígértem, hogy amikor jön, akkor csinálok neki is, de nem kapott rá az ötletre. Ki érti ezt?

2. Szépen süt a nap. Itt ilyen a tél, rohadt hideg van, de ilyen szép az idő:

3. De tudom, hogy mire vagytok kíváncsiak igazán... Az égvilágon semmi nem történt mióta a Kedves Vezér beadta a kulcsot. Azt hallottam, hogy a magasabb rangú kormánytisztviselők nem mehetnek vakációzni (ezt a pechet, ez kábé olyan emlék lesz, mint amikor Horn Gyula a Walt Disney mesedélután alatt halt meg... tragédia a generációmnak!) és hogy készültségbe helyezték a hadsereget délen, de északon elvileg semmi mozgás. Semmi extrém nem történt, jól vagyok, minden megy a régiben. Megkérdeztem akit értem, hogy mi volt akkor, amikor 1994-ben ez a most eltávozott okostojás vette át a hatalmat. Válasz: semmi. Reméljük ez most is így lesz. Ha valami változás lesz, akkor természetesen mindenkivel tudatom, jelenleg semmi ok az izgalomra.

4. Még mindig beteg vagyok kicsit. Elkezdtem beszedni az antibiotikumomat, remélem attól jobban leszek, mert kezdem a betegséget határozottan unni. Különben is könnyebben futok a háború elől, ha nem zihálva veszem a levegőt... na jó, hülye vicc. Pihenek még amennyit tudok és tudatom ha jobban vagyok. Nyilván azt is, ha rosszabbul. :)

Vigyázzatok magatokra, nem kell ráfeszülni a BBC-re, csalánba még mindig nem üt a mennykű, legalábbis nem ekkorát! :)



új próba - apró eredmények

A belvárosi gyógyszerészek - tegnapi tapasztalatom alapján - hülyék és/vagy ijedősek, próbálkoztam tehát külvárosival, aki a közelemben osztja a gyógyszert. A próba előtt bementem azért angolul és koreaiul is tudó kolléganőkhöz és leírattam koreaiul, hogy takony (najó, nátha), láz, fejfájás, torokfájás. Mikor azonban beértem a patikába, megszállt a harci ideg meg a magyar vér: 'naméhogymánehogymá' ne tudjam elmutogatni hogy mi a bajom vazze! Ezúttal ajánlanám az activity társasjátékot gyártó cégnek, hogy jó pénzért javasolok nekik olyan dolgokat, amiket nem lehet elmutogatni a) röhögés nélkül b) eredményesen... Ilyen a "szétrobban a fejem a takonytól ecsém" és a "lázam van, de csak kicsi, ahhoz viszont elég, hogy izzadjak tőle mint a disznó, ha teszek egy lépést".  Mindenesetre a nehézségeket leküzdve szert tettem néhány dologra. Annyira belelendültem a magyarázásba, hogy az először felajánlott tablettát visszautasítottam és meleg vízben feloldható port rendeltem... Tehát már nem kell aggódni, egész biztosan megmaradok! :)

A fentiekkel felszerelkezve látok neki tehát a gyógyulásnak. A piros kupakos üvegben vörös ginseng van, ami a koreaiak szerint csodaszer. Lehet benne valami, mert olyan íze van, hogy kettős erővel próbálsz meggyógyulni, csak hogy ne kelljen belőle többet inni! Rettenetes, túl édes, barna íze van, semmihez nem hasonlítható. Én rengeteg vízzel felengedve fogyasztom melegen és főleg rohadt gyorsan...

Az orrcsepp magyar találmány, nem is tudom mi lenne velem nélküle, köszi mutter! A mandarint és a zsebkendőt nagy valószínűséggel mindenki felismerte... Bár az utóbbiról el kell mondanom, hogy nem könnyű használni, mert 1. túl vékony ahhoz, hogy egy rendes megfázás esetén tiszta maradjon minden testrészed (bocsánat a gyenge gyomrúaktól) és 2. elég nagy ahhoz, hogy egy olyan országban, ahol nem illik nyilvánosan orrot fújni mindenki lássa, hogy mi a fenét csinálsz... De bevettem a leszarom tablettát is (ezt nem a gyógyszertárban árulják) és vidáman trombitálom végig a főutcát. :)

A kék-zöld doboz pedig rejti a csodatévő port, ami majd meggyógyít engem. Kicsit megijedtem, amikor megláttam a mellékhatásokat:

És hát itt ugye nem volt adott a lehetőség a "mellékhatásokról kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét" elv alkalmazására. De teljesen megnyugodtam, amikor elolvastam az összetevőket, hogy nem lesz itt semmi gáz:

Ami jó hír, hogy bár minden lépés fáj, megtettem vagy 350-et a travel agency-ig és megvettem a vonatjegyemet jövő péntekre Szöulba, ahol majd valahogy kikűzdöm magam csinos ruciban a reptérre, hogy várjam Viktorkát, aki érkezik! :) Ez igen jó hír, biztos el lesz bűvölve a minusz 15 kilómtól és a pirosan, már-már rudolf-szerűen (elvégre jön a karácsony) ragyogó orromtól!

Ti vigyázzatok magatokra és ne fázzatok meg, mert az sok kockázatot rejt magában.

igenis üt csalánba is

a ménykű, esetemben a betegség. Nem fáj már aa torkom, hurrá! De ezt leszámítva teljesen dögrováson vagyok. :( Bementem ezért a gyógyszertárba, gondoltam, szerencsét próbálok olyan szavak ismételgetésével mint a "neocitran, coldrex vagy valami dzsuszejó" (dzsuszejó=léccimá'). Már belépésemmel rettegést váltottam ki a patikusokból, mezei patikusok ezek, nem láttk még fehérembert! Beléptem tehát, köszöntem és mielőtt kinyitottam volna a számat a pultnál lévő kiscsillag már elnyomott egy 4 perces koreai monológot ijedt arccal... Gondoltam, hogy aranyom, nem fgosz te ki rajtam,  torkomra mutattam és szenvedő arccal közöltem, hogy áppájó (=fáj). Válasz amit kaptam: opszojo, opszojó. Ezek után gondoltam, hogy rátérnék a takony kérdésre... Viszont az activity-ben sem egyszerű: elmutogatni, hogy takonnyal van tele a fejem, csalogassuk ki valahogy... Nem is jártam sikerrel. :( Mivel rettegés lett úrrá a teljes patikán, gondoltam nem ijesztgetem őket, tehát elmentem egy közeli boltba és vettem mézet... Remélejük, hogy ez segít! Ha nem, akkor legközelebb telefonos segítséget veszek igénybe és felhívom egy barátomat, elmondom neki mi fáj, aztán átadom a telefont az ijedt patikuslyánykának... Talán nem lesz rá szükség!

megúsztam

Kicsit beparáztam, nincs mit tenni. Az egyik kis hallgatót kicsit kiosztottam, utána nem válaszolt e-mailekre, megsértődött és egyébként is mindig furán jár a szeme, ezért bemeséltem magamnak, hogy agyon fog lőni. Nem így lett. Békésen bejött, megírta a vizsgáját és kedélyesen távozott. Nagy öröm. Nagy veszteség lennék... Lassan mondjuk kicsinálnak a kis nyuszikák: e-maileket írnak öcsém, hogy de a mellette ülő többet basztatta a telefonját, az miért kpott egy ponttal többet?! De ezekre a levelekre már nem válaszolok, meguntam. Illetve készítettem egy sablont Attlabácsi után szabadon: OK.

Megbetegedtem. Nem teljesen, csak a torkom. A többi részem jól van, igyekszem ezt is kikúrálni.

Semmi izgalmas nem történt egyébként és én azt mondom: na végre! Vágytam már az unalomra...

közkívánatra

engedve a nyomásnak újra közzé teszem a levelezési címemet. :)

Melinda Szappanyos
Kyungpook National University
Faculty Apartment Room 413
1370 Sankyuk-dong
Buk-gu
DAEGU
702-701

tessék vigyázni magatokra!

vendetta lesz

És ezeket a kis hallgatókat úgy szája fogom csapni, hogy csak na. Mit kell ennyit rinyálni egy tetves jegy miatt??? És egyébként is, tudtommal még én vagyok a tanár és ők a kis diákok. Ergo én döntök a jegyről. Kérdeztem én valakit? Hát dehogy kérdeztem, nem őrültem meg... Komolyan az őrületbe kergetnek. :) Aki kicsinál, azt én is kicsinálom, csak jöjjön el az én időm! Jövő héten final exam... háhá. Nem vinnyogni kell, hanem tanulni! Én beszéltem, uff!

Bjutiful Szöul

Pár kép, hogy irigykedjetek! :)

Mutter a DMZ-ben. A kísérőnk egy nyeszlett amerikai katona volt - micsoda csalódás!!!





Seoul tower

Nem rossza kilátás a toronyból

Az egyik palota - az UNESCO ért hozzá

Anyám megtalálta az egyetlen jó pasit :)

Én kérek elnézést...

Hát nem csudaszép???

Konferencia után - már tényleg

Azt hittem, hogy a konferencia után lesz egy kis nyugalom, de nem. Folytatódott gésa-karrierem, mert a konferencia után itt maradt egy amcsi prof, akit meglehetősen sok alkalommal kellett elvinnem vacsizni vagy ebédelni, annyira élvezt a társaságomat. Ez szép, no de én annyira nem élveztem az övét. De mindegy, eltűnt és kész! :)
Szerda este pedig megérkezett az anyám, hogy megnézze, hogyan is élek Daegu-ban. Volt sok program és volt sok kaja, vita, változékony időjárás, sopánkodás, gondolkodás, diskurzus és nevetés. Pár kép ezekről...

Fázunk a campus-on :)

Dongwhasa - templom a környéken

Kyoungju - Bulguksa

Andong - kíván a mutter a csodatévő fától



Felmásztunk a Gatbahwi-hoz (naná, hogy zuhogó esőben) - kőbuddha (itt is lehet kívánni)



12 pár új fülbevaló - kis shopping

Kijutott a lányos szórakozásból is

Szépülünk - mintha lehetne még

A Daegu-i kalandok után pedig eltolultunk Szöulba pár palotát, miegymást megvizitálni. Sikeresen egy "love motel"-ben szálltunk meg. Nagyon perverznek tarthattak minket, mert dupla ágyban aludtunk... De ha nem is tűnik fel az arcunk alapján, hogy anya és lánya vagyunk, vajon minek adtak óvszert nekünk??? A mi szerelmünk normális esetben - még ha nem is lenne bűncselekmény és egyébként is jesszus - nem hoz gyümölcsöt! :) Ezt leszámítva viszont remek volt a szállás, közel mindenhez és az időre sem lehet panasz, napsütés, semmi eső! :)

újra van el-em :)

Szerintem ez némi magyarázatra szorul...

Mikor anyukám eltűnt a reptéri kapu mögött én nyakamba vettem az országot és elindultam 'haza' Daegu-ba. Három ember utazott a buszon, ebből kettő Gumi-ban leszállt, maradtam én. :)

Mikor beértem a szobámba nyugtáztam, hogy rendetlenség van és el kell pakolni, ennek neki is láttam. Egyes barátaim teát/vörösbort öntenek a billentyűzetükbe, én matrac-hálóházs-hátizsák-mappa kombinációval támadtam a gépemre, ez ugyanis a székemből mind a billentyűzetre dőlt és ezen akciónak áldozatul esett az 'l' a 'k' és a '?' billentyű... :(

Két óra kemény munka, egy aprócska fehér darab műanyag és a fiatalságom árán megszereltem, tehát újra van el-em, azaz l betűm! :) Ennek fényében meg tudom ígérni, hogy behozom a hiányosságaimat és leírom, hogy mi történt a konferencia után!