Kicsit beparáztam, nincs mit tenni. Az egyik kis hallgatót kicsit kiosztottam, utána nem válaszolt e-mailekre, megsértődött és egyébként is mindig furán jár a szeme, ezért bemeséltem magamnak, hogy agyon fog lőni. Nem így lett. Békésen bejött, megírta a vizsgáját és kedélyesen távozott. Nagy öröm. Nagy veszteség lennék... Lassan mondjuk kicsinálnak a kis nyuszikák: e-maileket írnak öcsém, hogy de a mellette ülő többet basztatta a telefonját, az miért kpott egy ponttal többet?! De ezekre a levelekre már nem válaszolok, meguntam. Illetve készítettem egy sablont Attlabácsi után szabadon: OK.
Megbetegedtem. Nem teljesen, csak a torkom. A többi részem jól van, igyekszem ezt is kikúrálni.
Semmi izgalmas nem történt egyébként és én azt mondom: na végre! Vágytam már az unalomra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése