Nagyszombat van. Mi meg itt vagyunk egy nem túl katolikus országban (na jó, 15% egészen sok). Ebből az következik, hogy a húsvét nem túl nagy szám. Ennek persze vannak szuper, mondhatnám isteni következményei. Például egy plüssnyúl sem ugrál a plázákban és lehet mást is kapni, mint csokitojást. A másba sajnos a parasztsonka nem tartozik bele. Pedig ez az egyetlen, amit igazán, komolyan szeretek a húsvétban. Tegnap ökölbe szorított kézzel nagy elhatározással indultunk meg a bolt felé, hogy veszünk valamit, ami távolról emlékeztet a sonkára. Szárított kishalat vettünk. És ha ez hasonlít a legjobban a sonkára, ugye akkor megette a fene az igazi húsvétolást. No, de tojást azt itt is esznek a népek! Szóval ma reggel, amikor magamhoz tértem és a szokásos 332 liter kávémat magamba döntöttem, nekiálltam tojást főzni. A mi nyuszifészkünk kicsit plén lesz, de végülis elég abszordum az, hogy a nyúl tojja a tojást, hogy mehetett el addig a néphagyomány, hogy még színesen is nyomja ki magából??? Mi naturálisabb verzióban ünnepelünk:
Komoly hagyomány a családunkban, hogy szombat reggel (akkor már egy napja nem ettünk húst, tehát sosem bírjuk tovább!) a család nőtagjai összeülnek és olyan reggelit tolnak, hogy egy afrikai falu jól lakna belőle három hétig. Mindig van ott sonka, tojás, zöldség (csak az egészség nevében), kenyér vagy kalács és sárgatúró. No én úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok otthon, ezt a reggelit nem hagyom ki. Így néz ez ki:
Nem pont úgy néz ki mint otthon....
Tojás: pipa
Kenyér: kis pipa (azért kicsi, mert nem olyan a kenyér, mint otthon. Sajnos amolyan amerikai típusú kicsit édes...)
Zöldség: kicsit már fonnyadt pipa
Sonka: nagy nagy nagy opszojó. :( Gondoltam azért visszapótolom valami hússal. Ezt a cuccot kenőmájasnak vettük, de inkább parizerféle. Nem rossz, csak nem sonka.
Sárgatúró: otthon sem szeretem, szóval kibírom a hiányát itt is
Pozitív hozadéka továbbá a húzsvétopszojónak, hogy nem eszünk meg negyven kiló cukrot 12 kiló liszttel. Nem mondom, hogy tegnap Marika néni (így neveztük el a sarki kifőzde tulaját, férje pedig Józsi bácsi - így van értelme; ők viszonylag sokat főznek ránk) sült csirkéjében nem volt kalória és tápanyaghiány, de szerintem így is kevésbé hízunk meg. (De persze mindenki ellazulhat, Viktor tegnap azért vett 5 doboz csokis kekszet, szóval minden oké!)
Nektek jó húzsvétolást, sok locsolót - jééé, csak most jövök rá, hogy ez a legnagyobb hozadéka a koreai húsvétnak - locsoló, kék ibolya, szovjet kölni opszojó! :)
És javaslom, hogy a fotópályázaton szavazzatok rám! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése