Steve Davis

A Viktor fejével nincs valami rendben. Ez nem újdonság, régóta tudjuk. Azt is régóta tudjuk, hogy nálam is vannak komoly bajok. Ez többek között abból is látszik, hogy elnevezem az elektromos konyhai eszközeimet. A rizsfőző Gertrúd, a mixer pedig Mirtill. Sőt a perselyemet is elneveztem, pedig nem elektromos: Bob. Mikor szóba került, hogy mi lehet a baj velem, terápiaként felajánlottam Viktornak, hogy visszafogom magam és új barátunkat - egy sütőt! - Ő nevezheti el. (Bizony, vettünk egy sütőt!!!...) Mikor megkapta a feladatot, rögtön szárnyallni kezdett a képzele és kinyomott magából egy számára fontos nevet: Steve Davis (a gyengébbek kedvéért - én is ide tartozom - Ő egy profi snooker játékos http://en.wikipedia.org/wiki/Steve_Davis). Nehéz lenne eldönteni, hogy orvosilag kinek van nagyobb baja...

 

A sütőt a neten rendeltük rengeteg kaland árán. Először is az oldal angolul van, ami isteni, kiválasztottuk, hogy melyiket szeretnénk, megkuponoltuk (rejtély, hogy a kupont honnan szereztük, egyszer csak lett), meg minden. Itt kezdődtek a nehézségek, mert meg kellett adni a címünket. Félreértés ne essék, nagyjából sejtem, hogy hol lakunk (hát itt!), de nem volt egyszerű ezt egy legördülő koreai listából kiválasztani. (A címet egyébként teszteltük a McDelivery-vel előtte - ha a sajtburi nem ér ide, mégiscsak kisebb ráfizetés.) A megrendelés megtörtént szerdán. Tegnap aztán kaptam egy furcsa telefont, meg kell osztanom veletek egészen pontosan:

Én: Hello

Postás ember (ez utólag derült ki számomra): ksdjfichzfuhsdfckjadhcfusf (koreaiaul)

Én: Nem beszélek koreaiul (mondom neki koreaiul)

Postás ember: iewzrdwoutzrewnfczzutgfwzwfzwk (koreaiul)

Én: XY vagyok, sajnos nem beszélek koreaiul (angolul)

Postás ember: irztfjwhvglewrcfipqeiofcléwugkwvcucgliweuvc??? (koreaiul)

Én: Abból, hogy nem beszélek koreaiul, az következik, hogy a koreaiul feltett kérdéseket sem értem (magyarul - elfogyott a türelem)

Itt kicsit megrekedtünk. Mivel én épp a campus-on gyalogoltam a tanterem felé átváltottam probléma-megoldó üzemmódba és az első okosnak tűnő (= szemüveges) hallgatót lekaptam a tíz körméről, megkérdeztem beszél-e angolul és a kezébe nyomtam a telefonomat. Megijedt a kislány, de letárgyalta nekem a bizniszt és a sütő meg is érkezett mintegy két órán belül. :)

 

A megérkezés körülméyneiről Viktor pontosabban tudna beszámolni, de mivel alszik, erre csak később kerülhet sor. Kicsomagolva ilyen a "kicsike" (egyébként rohadt nagy, szerintem csak az erkélyen fog tartósan elférni!):

 

A lényeg, hogy amikor tegnap fél 10-kor hazaértünk (igen, este) ki kellett próbálni... Gyorsan beugrottunk a boltba és szereztünk csokit meg tojást meg tejet egy kis csokis muffinhoz. Széelesen vigyorogva felértünk, kicsomagoltuk a sütőt, felállítottuk a konyhaasztalan és ezzel a lendülettel jöttünk rá, hogy muffinsütőnk pedig nincsen. Meg mellesleg mérlegünk sem. No de a magyar találékonyság nem véletlenül híres széles e világban: papírpohárban sütöttük meg az első koreai süteményt, ez pótolta a muffinsütőt! A mérleg pedig nem volt mindig divat, megtanította nekem a nagymamán, hogy egy púpos ek liszt az kb. 3 dkg... Egészen finom lett az első próbálkozás, be is falatoztunk belőle (miután a torkunkon előzőleg leengedtünk egy fél disznót... per fő!).

Ilyen lett az első csokis muffinka (almalekvárral):

 

 

Egész büszke vagyok magunkra. Ma készülünk a heti bevásárlásra, veszünk egész csirkét, mert van benne csirkeforgató ketyere is - ma estebédre grillcsirke lesz.

Most már sicher, hogy baj van a fejemmel: a nyomorult sütőről hosszabb bejegyzést írtam, mint az elmúlt 3 hétről... Még szerencse, hogy jövő év elején megint kell mennem orvosi ellenőrzésre, már alig várom! Ha van jó süti receptetek, várom szeretettel, csak a következők ne legyenek benne, mert elérhetetlenek:

- túró

- sajt

- tejföl

- élesztő (na jó, van száraz élesztő, de minden csinál, kivéve az élesztést)

- sütőpor (otthoni ellátmányból még van egy kevés, de nincs olyan sütemény, amire egész csomaggal pazarolnék ebből a drága kincsből.)

Süssetek, főzzetek, mert az jó!