Utolsó hét szombatja, a szorgos tanárnéni pedig próbálja a pénteken elhangzott prezentációkat értékelni... No de ezt ép ésszel nem lehet kibírni. Minden prezentációt ugyanis értékelnek a kis hallgatók is, én pedig megpróbálom összegyűjteni a kommentjeiket, begépelni és az előadó tudomására hozni később. No de olyan dolgokat írnak le a hallgatók, hogy az valami félelmetes. Pl. leírja nekem a témát - hát banyeg én is ott ültem... Segítsetek nekem lefordítani a következő klasszikus mondatot angolra: "az ilyen vélemény olyan mint a fing, jobb ha az ember bent tartja"... Esküszöm ezt én csak kisgrófoval tudom befejezni - mert mindig van rosszabb mint a munka!
Aztán persze van egészségügyi armageddon is. No nem én vagyok beteg, mert ugye a csalánba... de az egyik kis franciám rühes lett. Hát tényleg ez hiányzott. Persze mivel ritkán ölelgetem a hallgatókat külön kérés nélkül (és olyan még nem volt), ez nem olyan nagy baj nekem. No de ki fogják ezt a szerencsétlen rúgni a koleszból, hogy máshol vakarózzon. És azt a másholt nekem kell detektálnom... A másik gáz, hogy Szöulban 37%-ban halálos vírus terjed (mers). Remélejük idáig nem terjed le. Titokban abban reménykedem, hogy a koreaiak most megtanulják, hogy a köhögés elé kifelé akadályt kell állítani, nem kell azt kiengedni szabadon. Mindenesetre nekem csak a torkom kapar, de ezt a légkondi számlájára írom: ázsiai izé hogy a kinti és a benti hőmérséklet között minimum 38 fok különbségnek kell lenni.
Jövő szombatra próbálok minden munkát befejezni, hátha akkor lesz időm pótolni a félév bejegyzéseit... senki ne reménykedjen, a kollégáknak mindig van új ötlete, ha azt látják, hogy reggel 6-kor még nem vagyok az irodámban (ja boccs, azt nem láthatják, mert még 10-kor is táskában hozzák magukkal a csipát...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése