Ismerkedek...

A helyzettel meg az emberekkel. Tegnap például úgy vágtam tökön egy szegény kis koreai fiúcskát, hogy belezöldült szegény. Úgy gyalogoltam, ahogy szoktam: lóbáltam a kezem, Ő meg ki akart kerülni, nem jelezte, hogy jön és bizony beleszaladt az öklömbe. És még Ő kért elnézést... :) Szegénykét kicsit sajnáltam, mert nem tudott egyenesen menni. Jó taktika mi? Nem cicózok, rátérek a lényegre. :) De az volt a gáz, hogy ketten jöttek és a másik katona volt egyenruhában!!! Ekkorát hibázni... Na mindegy, nem szökkent szárba a bimbózó románc. :)

Csodálatos ez az ország. Varrattam otthon egy szép nadrágot, de most nem tudom felhúzni, mert leesik rólam! :) Olyan csodás, hogy csak na! Majd táblát kell kötnöm a nyakamba, mikor hazamegyek, hogy megismerjetek. Mondjuk hozzájárul a dologhoz, hogy még nem jött meg a lóvém az egyetemtől. Persze ez még önmagában nem adna okot az éhezésre, mert van a magyar számlámon pénz, de ahhoz meg nem jutok hozzá... Elég kispályás a kártyám és mikor az egyetlen global ATM-től (!) pénzt kértem, az is azt mondta, hogy opszojó... (Kicsit későn kezdem el felzárkóztatni az olvasóközönséget, de opszojó = "nem van, te szerencsétlen"). Tehát mivel Szöulban a szállást nekem kell majd fizetnem magamnak, ha nem akarok valakivel közös szobában tolulni (és véletlenül sem akarok), és nem lehet kártyával fizetni, akkor adósságba kell vernem maga. Durva, eljöttem a világ másik végére, aztán kevesebb pénzem van, mint otthon. Mondjuk a bosszantóbb az, hogy a valódi szituáció: van pénzem, csak nem jutok hozzá! Tehát most az orrommal tologatom a bankkártyát, mint a kutya a lezárt konzervet. :) Mondjuk a helyzet átmeneti! :) Jövő héten megvastagszom. :)

Ismerkedek a kollégákkal is,mindenki jóarc. A novemberi konferencia szervezőit lássák a kedves olvasók a következő képen:

International team-ként emlegetjük magunkat. (Jujj de szerény...) Balról kezdem. Mellettem áll a Mani, aki a szobatársam is. Édes gyerek, csak szokszor nézek rá hülyén, mert annak ellenére, hogy angol, nem értem, amit mond: nagyon gyorsan beszél és csukott szájjal. :) Aztán a sötétkék fölsőben talán még megismertek... Mellettem a Lorne áll, ő itt nemzetközi kapcsolatokban az atyaúristen. A legvégén meg Prof. Moon nyomul. Nagyon édes pasi, tegnap meghívott ebédre. Volt tehát végre bennem meleg kaja, ráadául a kedvencem: dwendzangjigé (erjesztett szójabab zöldségekkel és tofuval és rengeteg chili-vel - tisztíccsa az orrot rendesen). Szarul hangzik, de nagyon finom!
Nagy felfedezést tettem néhány napja az erkélyen. Ha tűz van, meg tudok menekülni, mert van életmentő cucc. Íme:

 
Eredeti funkció: le lehet ereszkedni az ablakon, ezt feldolgoztam, de van pár kérdésem a dologgal kapcsolatban:
1. Miért vigyorog a kislány, amikor tűz van és menteni kell a tyúkszaros életét?!
2. Engem is elbír ez a cucc? Mert ebben azért nem lennék olyan biztos...
Tulajdonképpen jó szolgálatot tesz a berendezés, teljesen tűzbiztos módon, a biztonsági előírásoknak megfelelően használom:

 A hálózsákot megtanultam használni: nem próbálom belepréselni a vállamat, mert az teljesen lehetetlen. De így működik, nem fázom, bár nem alszom valami jól, mert a matracot betonból öntötték ki. Sebaj, nem szokta a paraszt a szántást. A szoba csudajó, van két üvegezett erkélyem (ahol majd fogom tolni a fincsi borokat), room kontroll készülékem koreaiul, stb. Az ajtón vannak instrukciók, hogyan kell kikapcsolni a bojlert, ha az ember elmegy otthonról, csak a bojlert nem tudom hol van. :)

Jó sokat dolgozom, de összességében minden nagyon rendben van, a pénz- és telefonhiányt leszámítva, de feltehetőleg jövő héten az is megoldódik. Mondjuk az előbbi a körméretemnek, az utóbbi a szellemi épségemnek egészen jót tesz!

Vigyázzatok magatokra!
tsók