1. Bombariadó Ferihegyen.
Sokat nem tudok ezzel kapcsolatban mondani: valami szerencsétlen ott hagyta a táskáját a reptér közepén, ezért kb. 1 percig álltunk a reptéren, utána kitereltek minket. Akkor az még eszembe sem jutott, hogy mekkora királyság, hogy ez nem 5 perccel előbb történt, mert akkor nem jutottam volna be a mosdóba és akkor már ott megáll a világ. Az egész haccacáré kb. 5 percig tartott, megjöttek a jóképű tűzoltók, megnézték kutyussal a cuccot és mindenki mehetett vissza. Kíváncsi lennék, hogy mennyire simogatták meg a kis buksiját annak, aki elhagyta azt a táskát.
2. Ájulni vagy nem.
Ezt a műsort kivételesen nem én adtam elő, hanem egy nénike, akinek persze pont ott kellett rosszul lennie, ahol nekem be kellett volna szállni. De a nénit helyrerakták, én pedig nagyobb késés nélkül be tudtam szállni. Szóval mázlija volt az öreglánynak... Ez még mindig csak Ferihegy!
3. UFÓK, ahogy Kenneth Branah látja őket
Nem nagyon használtam a szórakoztató egységet a gépen. Elvoltam a Stratégiai menedzsment szépségeivel, utána pedig aludni próbáltam. A Thor című filmet kezdtem el az utazás vége felé és mivel kiírta a gép, hogy már nincs annyi vissza a repülési időből, hogy végignézzem, egy darabig ez lesz a kedvenc mozim. Az azonban nem fér a fejembe, hogy azok a népek, akiknek űrhajójuk van és utaznak térben és időben miért lovon járnak otthon. Hazafelé megnézem a film végét, hátha kiderül.
4. I love valeriana
Kicsike turbulencia terror volt, de önmagában a valeriana nyugtató elég volt, még csak rá sem kellett innom. A nyugalmamat persze elősegítette, hogy egy kedves koreai házaspár ült mellettem, az egyik terhes volt (a nő), tehát gondoltam biztos nem most robbantanak.
5. Kábelvész.
Nagy nehezen megérkeztem. Olyan sima volt az út, hogy durva, a taxis bácsit ügyesen elnavigáltam, a buszos bácsi meghallotta, hogy pár szót koreaiul beszélek, ezért átültetett egy dupla helyre, bejutottam az épületbe, meg a szobába... és bár folytathatnám. De nem. Bejöttem és nem volt villany. Lementem a portáshoz, aki egy kumma szót nem beszél angolul és felrángattam, hogy csináljon valamit. A lámpabúrát ütöttem, mire leesett neki, hogy ez így szar. Felnyomta a rejtett (egy kép mögött van egy szekrényben... mondjuk feltűnhetett volna, hogy minek van egy tájkép a szekrényben...) biztosítékot és lett áram. Juppiii. A következő akadály azonban igazán aggasztó volt: nincs se wifi, se kábel. Na, találékony kislányként lefényképeztem a két dugót, ahova a kábelnek be kell mennie és kutatásra indultam. Hallottam egy papír- és műszaki boltostól és két telefonüzletestől a portás után persze, hogy opszojó. :( Gondoltam, hogy ez igazán frankó, feladom, alszom egyet és majd holnap keresek valamit. A visszafelé úton feltűnt egy kis rozoga bolt nekem. Volt a kirakatban mosdókagylő és csap, no meg két hosszabbító. Gondoltam mit veszíthetek, bementem és kértem kábelt. Itt végre nem volt opszojó, annyit kérdeztek, hogy hány métereset... :) Ennek eredménye, hogy most körmölöm a blogot. Amit kb. egy órája vettem észre, az az, hogy párna meg takaró sincs. Majd holnap teszek valamit ez ügyben. (WC papír van, az is fontos!)
6. Rendellenességek a WC-ben.
Nem, kivételesen nem terrorista-elhárítóztam a rotyóban. De szöget ütött a fejemben, hogy milyen rendellenesség az, amiért szólni kell a légikísérőnek? Például, hogy a trógerek nem értenek abból, hogy ha turbulencia van, leülsz azt bekötöd az övedet köcsög, mert ha nem, akkor annak az lesz az eredménye, hogy faltól falig hugyos lesz a WC... de hosszas tanakodás után se nem pisiltem se nem szóltam a pincér tagnak.
Na betoltam egy félelmetes zacskós paradicsomlevest és egy kis zacsi spar-os ropit (tudok élni) és bedőlök az ágyba. Mostmá' ne izguljatok! :)
tsók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése