Ma van a konferencia első napja. Ennek ellenére van időm írni, mert épp most van a vihar előtti csend. Elég nagy problémák akadtak az elmúlt pár napban. Főleg, hogy ezeknek drága profoknak ki kell törölgetni a popikáját, mert egyedül arra sem képesek. Az egyik nem tudja a tetves hotelt, amelyikben lakik megkérdezni, hogy ki tudnak-e neki nyomtatni valamit, inkább nekem ír e-mailt, hogy küldjek egy nyomtatott tanulmányt egy hallgatóval vagy kérdezzem meg a hotelt... Innen. A másik nem tud a gépéről USB-re menteni, tehát inkább nekem küldi e-mailben a cuccát, hogy én mentsem... A harmadik nem tudta otthon lefénymásolni az útlevelét, inkább odaadja, másoljam le én... És így tovább. Tulajdonképpen az agyam eldobom attól, hogy 20 év kutatói tapasztalat így elveheti az ember eszét és megszüntetheti a profok létezési síkja és a valóság közötti átjárót! Tegnap jóváhagytam a brossúrát de el van b...va. Eszembe se jutott a brossúra elejét ellenőrizni, mert nem gondoltam, hogy a CTRL+C és a CTRL+V ilyen nagy problémákat okozhat a nyomtatásért felelős szekciónak. Nemcsak hogy nagy gond, de megoldhatatlan... Tehát már a brossúra eleje hibás. De bevettem a leszarom tablettát, eldöntöttem, hogy fizetés nélkül nem izgatom magam ezen a dolgon. Lesz még miért izgulni, az majdnem biztos. Igazán nagyon várom, hogy vége legyen ennek a konferenciának. Ezen a héten eddig annyit aludtam mint máskor egy éjszaka, tehát nem állíthatom, hogy kipihent vagyok. Tegnap Múni elvonszolt magával a reptérre, hogy már ott találkozzak két nyuszikával. Édesek meg minden, de annyira izgultam, hogy vacsorázni is menni kell... Magamban könyörögtem, hogy engedtessék meg nekem, hogy otthon főtt rizst egyek sóval, méghozzá este 10 előtt... Sikerült, utaltam rá, hogy még visszamennék az irodába, így elengedett. Nem fogtam fel, hogy miért kell nekem is menni a reptérre, de aztán később rájöttem: én vagyok a főnök IQ gésája. Az a feladatom, hogy szellemileg kielégítsem a prominens vendégeket, csacsogok, társalgok, meghallgatom őket, teát töltök nekik stb. Igazán nagyon felemelő. Még jó, hogy van két diplomám és tudok kellemesen társalogni. Már érzem, hogy megérte ennyit tanulni és olvasni, mert végre kamatoztathatom a képességeimet...
Az iroda picit olyan mint egy méhkas, de összekovácsolt minket a közös szenvedés és a közös ellenség: a főnök. :) Persze van aki kimarad ebből a hajtásból... angol kispajtásunk picit rákoncentrált az 'én'-vonalra, szóval nem túl megértő másokkal szemben, még mindig nem ereszkedett lejjebb a táplálékláncban, sőt úgy hiszi, hogy most már nekem is oszthat lapot. De tegnap azért felvilágosítottam, hogy még mindig én keverek és osztok. De nincs vele semmi baj, aranyos és próbálkozik azért. Szerda este voltam norebang-ban, kicsit kiüvöltöttem magamból a bajt, nem mintha azóta nem gyűlt volna elég...
Most már nem sokat tudok tenni a színvonal emelése érdekében, van ami van. A maximum amit még hozzá tudok adni a dologhoz, hogy kéket vettem fel, legalább az ázsiaik nem tudnak a brossúrára koncentrálni, mert nem fogják tudni levenni a szemüket az én szememről. :)
Vigyázzatok magatokra és aludjatok helyettem is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése