Áttekintő

Bár még csak két napja vagyok itt, elég mozgalmas volt ez a kettő. Íme a kalndjaim:

Az utazás teljesen sima volt Doha-ig. Semmi turbulencia, semmi lábszag, no para. Doha-ról vagy jót vagy semmit. Szóval Dohából az út teljesen sima volt, ami a turbulenciát, kaját, kiszolgálást illeti. Sőt a közvetlenül mellettem ülő két koreai lánykával sem volt baj, mert felszálláskor bebundítottak és csak kajáláskor és leszálláskor tértek magukhoz (irigyeltem őket szörnyen az egyetlen alvással töltött órámmal). No de az előttem ülő hölgy közel járt két hatalmas pofonhoz. Ám csak az egyiket akartam neki én adni, a másikat a fő steward... Mindnyájan ismerjük ezt a típust, csak én különösen geci ideges tudok lenni tőle: minden szabállyal szembe megy, de nem azért meg oka van rá, hanem mert csak, just for fun. Neki leszállás közben jutott eszébe csurikázni és hát a szentem nem tudta visszatartani leszállásig... Na most ha ilyen szituba keveredek, hogy nagyon köll és már épp leszállunk, maximum két perc, aztán kész. Na neki kellett vagy 10, a népek már ököllel csapták az ajtót, hogy méltóztassék már kijönni és a tetves övét vagy becsatolni, vagy inkább a nyaka köré tekerni. Sebaj, leszálltunk 16.00-kor. Bejöttem az országba, meggyőztem az immigration officert, hogy jószándékú, kedves nő vagyok és nem bőröndben érkeztem az országba, főként mert nem férnék bele egybe sem. Egy óra alatt ezzel megvoltam és futólépésben elindultam a Seoul Station vasútállomás felé. Ezt expressz vonattal kell csinálni, nem bonyolult. No de a vasútállomáson 15 perc sorbanállás után jött a rossz hír: nem volt már jegy a 18.30-as KTX-re, sőt a következőkre sem egészen 20.00-ig. Mivel a hölgy látta, hogy gazdag turista vagyok (jajj, de messze járt az igazságtól a cica) megemlítette, hogy van elsőosztályú jegy 18.50-kor. Én arra boldogan viháncolva mondtam igent és tettem fel magam a vonatra. Nagy erőfeszítésembe került, de nem aludtam el. A taxis bácsi, akit kifogtam nagyon édes volt, elhozott, sőt a bőröndömet is cipelgette meg rakosgatta helyettem. Megérkeztem és csináltam egy képet rögtön a kilátásról - hát sem a gépnek, sem nekem nem sikerült fókuszálni... A mai új próba eredménye:

 

Ezután nyugovóra tértem 40 kiló fájdalomcsillapítóval (migrén - jeee). A fejfájástól rázott a hideg, de hála a magasságosnak itt ondol van, padlófűtés, úgyhogy letelepedtem a földre, hogy át tudjak melegedni. S mivel a föld pont olyan kemény mint az ágy, a csere fel sem tűnt éjfélig, amikor is felforrt az agyam, úgyhogy visszakúsztam az ágyba. Meglepő módon kipihenten és nem meglepő módon nagy örömmel keltem. Az örömömet még a rendrakás sem rontotta el. Kellett a rend, merthogy...

 

 

 

Reggel bejártam még a kis területemet, nyugi, nem pisiltem körbe... Íme a kis birodalom:

 



hálószoba



 



dolgozó



konyha

 



fürdő



 



nappali - robbanás után 10 órával...



 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

Első napom is remekül telt. Ebédeltem a kolléganővel, aki annyit segített, hogy újra itt lehessek. Viszi mindenhova a jó híremet és rakja tele a naptáramat. Nagyon nem bánom, rendkívüli módon élvezem... Aztán elmentem rendesen belépni az országba és hivatalossá tenni az ittlétemet. Sok pénzembe és egy órámba került, de megvolt, semmi különös. Egy kedves kis hallgató kísért el erre az akcióra, cserébe utána meghívtam kávéra. Édes volt, csacsogtunk jó sokat. :)

 

Ezután pedig shoppingolni mentem!! Hogy én ezt mennyire imádom... Mindenből az abszolót koreai style-t vettem. Mosolyog a szappantartó, maci alakú a mosogatószivacs és meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt az eper alakú tálat.

 

Hát nem csodás???...

 

 Grocery shoppingoltam is és vettem dolgokat a hűtőbe (hát tele nem raktam). Érdemes megfigyelni, hogy most mi van benne, majd feltöltök egy képet arról is, hogy mi lesz, amikor Viktor itt lesz...

Joghurt és zöldség...

És elkészítettem az első vacsimat is a csodás kis apartmanban...

Az íze jobb mint ahogy kinéz!

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy isteni kis nap volt! annyira jó, hogy nagyon vigyáztam, hogy nehogy elüssön egy busz, vagy valami, merthát nem lehet mindig ilyen jó! Hétfőn kezdődnek az óráim (állítólag irodán is lesz - hoppácska) és a kolléganő kb. 40 projektet sorolt fel, hogy azokba majd bevon nagyon feltétlenül. Nem sokat fogok pihizni, de nem is azért jöttem. :)
Hétfőn ráadásul egy orvosi vizsgálat vár rám. Megböknek, világítanak, stb... A vicces az lesz, hogy ezt egyedül fogom tolni, koreai segítség nélkül - de úgy viccesebb! :)

Jó mutterom keres, mára ennyi voltam!