Mivel fogyóban vannak a ruháim (hiába, nem fért elég a bőröndbe) eljött az ideje, hogy mosóport vásároljak. Sétáltam egy darabig a mosópornak tűnő zacskók között, mire megláttam az ismerős márkát: Persil. Na mondom magamnak Tibi, ez a te sorod! Lekaptam egy Persilt, kapszulák egy zacsiban, de gondoltam megfordítom. Nos, a hátán egy répa van és egy paradicsom (?!). Ez vagy azt jelenti, hogy kiveszi a gallér mögé nyomott titkos paradicsomfoltot, vagy azt, hogy azzal kell mártogatni. Majd kipróbálom mindkettőt. :)
Egyébként az élet nagyon jó hozzám, minden rendben. Mindenki engem akar ebédeltetni és vacsoráztatni én pedig nem állok az útjukba. Ismerkedéssel gondom nincs, de azért ezt lehetett sejteni... Mondjuk amikor az 5 vénülő faszival kellett egy olasz étteremben tolulni egy órát, az fárasztóbb volt mint egy levelezős konzultáció 8 órában.
A kurzusaim közül kettőn már voltam. Az English for IT megyeget, hát nem éppen a szagterületem, de megteszem, ami tőlem telik. Tele van a kurzus és nyomakodnak befelé még páran lelkesen. A Human Rights and International Organizations ma volt, nagyon remekül sikerült az első óra, itt is vannak vagy 30-an. Vicceskedtünk, tanultunk kicsit, beszéltünk kicsit és a végén tapsoltunk (no nem én...) Minden sima ezekkel. No de a harmadik kurzussal van bőven szipi-szopi. Kiderült, hogy azon az órán (ami egyébként graduate course - ez itt a bibi) a minimum létszám a 3 hallgató, nekem pedig eddig csak egy van. Most egy kollégám próbálja meggyőzni a hallgatókat, hogy cutie vagyok, nem köll fosni. Hát hallottatok már ennél megalázóbbat??? Nem akarnak jönni az órámra!!! :( Ezen teljesen bepánikoltam, hogy akkor ha nem jön össze a három hallgató, akkor mi frász lesz, mert elvileg visiting scholar-ként 3 kurzust kell tartanom. Pakolhatom a csomagom és mehetek haza? Ma délután meg valaki odaböffentette, hogy kb. semmi, akkor két kurzusom lesz. Istenem, kicsit több kommunikációval mennyi nyűgöt meg lehetne spórolni... De a tény attól még tény marad, félnek tőlem és nem akarnak jönni az órámra!!! :( Hát ki érti ezt? Mit csináltam rosszul? Most komolyan tőlem félnek?!
Egyebek:
- ma főztem szójabab-levest (dwendzsangdzsigé). Hogy miért főztem és nem mentem inkább el egy étterembe?! Fogalmam sincs, megszokás. De finom lett!
- Elmentem ma az eredményemért a kórházba, egészséges vagyok mint a makk. Ez szinte biztos, bár hogy mim "negative", azt nem tudtam elolvasni, mert koreaiul van, remélem nem az agyamat keresték sikertelenül. Egyedül taxiztam el a kórházig meg vissza is, sőt ott is tök egyedül elboldogultam. :) Mondjuk amikor először voltam, akkor szereztek valahonnan a kórházban egy csávót (merthogy bevállaltam egyedül simán - mit nekem student assitant?!), aki kísérgetett lelkesen és csillogtatta a pici angolját. Komoly erőfeszítésembe került, hogy visszatartsam attól, hogy az EKG-ra is bejöjjön velem, merthogy ahhoz ugye le kell vetkőzni... Mondjuk az vicces volt, hogy kb. délelőtt 10-re jutottam el a vizelet vizsgálathoz, amikor már 14 órája nem ittam. De az opszojó (=nincs) mindig beválik, mondtam pisi opszojó, itten én most mul (=víz) benyomok egy kútnyit dzsuszejó (=lécci) és akkor majd utána meglátjuk, hogy akkor is opszojó, vagy akkor már lehet, hogy kis mennyiségben isszojó (=van). Nem volt gond, elnézőek voltak a vizelési gondjaimmal. :) A következő meglepetés a tüdőszűrésen volt. Le kellett vetkőzni és adtak valami pizsama-szerű cuccot, hogy azt húzzam fel, kár hogy nem csináltam fényképet, igen jól állt. :) Hála a rendszernek és a tüdőmre fókuszáló mérésnek a gatyát nem kellett pizsialsóra cserélni, merthogy az a térdemig sem jött volna fel szerintem? A koreaiaknak még néhány szilvásgombócot kellene enni, vagy nekem néhánnyal kevesebbet...
- Vettem csirke alakú hibajavítót. Only in Korea! :)
- Az alap koreai társalgás nagyon pöngén megy, mindenki nagyon jól szórakozik a próbálkozásaimon. De rendkívül kedvesek, türelmesek velem. Menni fog ez, megtanulom - a lelkesedés megvan. Piacozni továbbra is imádok. Már majd' minden néni ismerősként köszönt.
- Az átállás úgy-ahogy sikerült. Mondjuk reggel hatkor még mindig a születés fájdalmával ébredek, de legalább van energiám egész nap - Lehet, hogy ennek köze van a napi 476 csésze kávéhoz, amit elfogyasztok. Minden mítingen vagy kajálni kell, vagy annyi kávét inni, hogy a fülemen csurogjon kifelé... De már van kávézóba kuponom, a 10. kávé ingyen lesz. Ha így haladunk, meglesz 2 napon belül. :)
- Süt a nap. Kicsit csípős az idő, de a nap ezerrel süt. Olyan nagyon jó reggel erre ébredni!
- Találkoztam Young-eun barátnőmmel. Ittunk egy kis kávét... :) Nagyon jó újra látni a barátokat! A downtown vasárnap délután még mindig eszméletlen, nem tudnék leejteni egy kávéspoharat, annyian vannak mindenfelé.
- szerintem még ez a hetem lesz ilyen laza, mert utána röpködni fognak a projektek a fejem felett és jön a magam véresre dolgozása. De mivel borzasztó volt munkanélkülinek lenni, örülök a munkának! Végre folyhat a fáradtságtól a nyálam! Juhhhéééé
Több fronton le voltam cseszerintve, hogy nem írtam a blogba, hát tessék, most meg durva volt végigolvasni! Ha kíváncsiak vagytok bármire, csak kérdezzetek, próbálok felelni.
Ölelek mindenkit lelkesen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése