1. Szeretőm van. Önmagában erre büszke lehetek, hiszen egy nagyon kedves, helyes olasz sráccal hoztak komolyan hírbe... Amire nem vagyok büszke, hogy tök sokáig nem tudtam róla, hogy szeretőm van. A nyári egyetemen volt nekünk egy csomó külföldi oktatónk itt egy hónapig. Többségében nagyon aranyosak voltak, de akadt kivétel is. Van például két olyan nő, akinek péklapáttal tudnám a tarkóját megkenni kicsit. Ők ketten marhára unatkozhattak, ezért kitalálták, hogy jó lenne valakit a szájukra venni. Mivel fiatal vagyok és kedves és határozottan többet mosolygok sz átlagnál - én lettem a nyerő. Az oktatók között volt két nálam nem sokkal öregebb srác - mindenki más 60 felett, ennyire úgy tűnik én sem vagyok durva arc. A két srác közül - egy kb. 40 éves olasz és egy 45 körüli francia - az utóbbi erősen a saját neme iránt érdeklődik (ez persze nekem tűnt fel utoljára, mert én lesz*om), ezért kézenfekvő volt, hogy az olasz fiút szemelem ki magamnak. Mitagadás édes és jóképű és nagyon vicces, de ebből mondjuk elég sok van, aztán mégis ritkán fekszem velük össze... Hiába, a barátkozás nagyon veszélyes dolog. De végül megegyeztünk, hogy a történetben az a gáz, hogy nem tudtunk a kettőnk közötti kapcsolatról, de a tényre büszkék lehetünk, fontolgatjuk, hogy a CVnkben is kihangsúlyozzuk. Persze a két hölgy itt nem állt meg a fikázásomban. Az egyikük jóindulatúan figyelmeztette a főnökömet, hogy az állására pályázom. Még jó, hogy a főnököm engem jobban szeret. :) Egy már biztos: amíg élek nem fogom megérteni, ha emberek másokat öncélűen just for fun bántanak. Hát tessék találni egy hobbit, vagy kicsivel többet inni, vagy BÁRMI!
2. Amire tényleg nem vagyok büszke: hat hónap után fedeztem fel egy új konyhaszekrényt... Hát igen, nincs mit hozzáfűzni. Tegnap pörköltet főztünk Zsófival és panaszkodtam neki, hogy kevés a hely a konyhában. "Van itt ez a 3 fiók, balra van a mosogató alatti tér a kettő között a nagy..." Na ide a semmit akartam mondani, de megrántottam a fedlapot és kinyílt! Volt nagy ámulat! :) Mentségemre legyen mondva, hogy az itt töltött 5 hét alatt Viktor sem vette észre és anyám sem vágta le 2 hét alatt, pedig mosogatott és pakolt is kicsit! Minden nap új meglepetés, megnézem, hátha van egy ágyneműtartó, mert tudnék vele mit kezdeni.
3. Eltévedtünk - meglehetősen rossz navigátor vagyok. Elmentünk a főnökkel egy délkeleti szigetre (még mindig Korea) kirándulni. Csak egy napos kirándulás volt hajózással, autókázással meg ilyesmi. Minden simán ment eleinte. Ugyan késve indultunk (sejthetitek, hogy nem miattam), így később értünk a szigetre mint terveztük, de szépen elcsíptünk egy hajót, hajóztunk, sétáltunk és fagyiztunk. Utána jött a legjobb rész, beültünk egy étterembe, megpakoltuk a hasunkat nyers hallal (amit még élve mi választottunk ki a tartályból), miközben az ablakból az óceánt bámultuk. Ezután lendületesen elindultunk haza egy sz*r térképpel (hangsúlyozom, hogy a térkép hibája volt). Egy 5-6 órát eltöltöttünk az országúton a 3 óra helyett, láttuk a szigetet minden szögből (BTW csodaszép volt kivilágítva a sok kikötő). A GPS húzott ki minket a bajból... Annyira elkeveredtünk, hogy azt sem vettük észre, mikor jöttünk el a szigetről, pedig az ugye általában látványos (ti híd vagy ilyesmi). :)
4. Nem sokat dolgoztam a kutatásomon az elmúlt egy hónapban. Itt volt ugye a nyári egyetem és én voltam a party-felelős. Szépen ezt úgy fogalmaztuk, hogy a social activity volt az én feladatom. Szerintem ebben verhetetlen vagyok, mert ugye supercoolpartyarc vagyok. Hála istennek voltak még páran, akik szintén szerettek szórakozni, úgyhogy jó sokat nevettem a hónap alatt. De ez a sok szórakozás és feladat rossz hatással volt a tudomány gyarapítására. No sebaj, szerintem a tudomány elvolt eddig is, ezt a kis gyarapodásmentességet csak kibírta. Már nekiálltam. A koreaival is határozottan lelassultam, de kezdek feljönni.
5. Minden éppen futó sorozattal képben vagyok. Ez az időpocsékolásnak már olyan szintje, hogy szerintem kevesen tudják utánam csinálni. Este megnézem a sorozatot a TV-ben koreaiul, de mivel kb a 20%-át értem, megnézem másnap felirattal is. Közben a leszörnyűbb, hogy sikeresen hitetem el magammal, hogy nyelvet tanulok. :)
6. Túlzásba vittem a tortaevést. Kifejezetten nem az én hibám! Az történt ugyanis, hogy szülinapom volt (sajnos minden éveben megesik). A szülinapomat pedig több fronton megünnepelték. Kaptam az OIA-ben tortát, meglepi party volt virággal és furcsa kalapokkal/szemüveggel.
Aztán kaptam tortát egy másik irodától, akiknek néha bedolgozom. És pénteken a magas olasz rizottót főzött nekünk (nemcsak nekem), akkor is kaptam egy tortát! :) Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám a szülinapomon, köszönöm az ajándékokat, nagyon nagyon édesek vagytok! Naná, hogy megérdemlem! :) Mivel ti ilyen kedvesen vagytok, én is készülök ajándékokkal... Hétfőn postázom.
Na ennyi elég a csalódásokból mára, többszörösen bizonyítottam, hogy bőven van, amire nem lehetek büszke. De arra, hogy a barátaim vagytok, na arra mindig büszke leszek! Ölelek mindenkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése