Büdös vagyok

... ez most már biztos. Nyolcadszor mosom ki a ruháimat és még mindig büdösek. Ki érti ezt? Lehet, hogy nem a megfelelő programot állítottam be?

Most jöttem meg a futásból, ez nyilván még adott a szagnak rendesen. Lefutottam egy Malomvölgyi-tó kört... Nehezített pálya volt. Bár a futópálya fantasztikus, izületeket kímélő gumiszőnyeg, díszkivilágítás, meg amit akartok, de próbáljatok meg egyszer 400 koreai között futni... Vegyesen voltak nyugdíjasok, rögbisek, focisták és mind az én vörösen világító fejemet bámulták.... Volt, aki odáig merészkedett, hogy rövid ideig mellettem fusson, hogy megfigyelje a kifolyó szemeimet. Kész! Nem voltak rosszindulatúak meg semmi, csak ez a helyzet nem az, amikor az ember magát büszkén kihúzva vonul, leginkább a nyálamon vonszoltam magam a célig, csak volt hozzá közönség. Lehet, hogy rákaptak az atlétika vb ízére és nem akarnak leállni. Pénteken lehet, hogy nagy szivacskezekkel jönnek és szurkolnak is. Mondjuk mivel egyetlen európai vagyok, akinek szurkolni lehet, itt legalább nyerhetek. Mindenesetre nagyon jól esett a mozgás és 5 perc sétára van innen ez a frankó futópálya!!! Majd csak megszokják, hogy engem is ott esz a rossebb háromszor egy héten... vagy nem.

Prof. Moon kicsit bezizzent mostanság, nem lehet hozzászólni. Biztos sok a dolog, meg nagy a nyomás, de erre találták fel a határidőnaplót: az ember felírja, hogy mit kell aznap elvégeznie és mikor, és szépen kronologikus sorrendben és/vagy lólépésben végigmegy ezeken. Fel nem foghatom, hogy ezen mi olyan nehéz. De ha meg sok a dolga, akkor passzoljon le belőle - mondjuk ne nekem! Van neki csomó alárendeltje, tessék nekiesni azoknak!

Ma úgy megsajnáltam szegény Philipet, a kedvenc kis korejai szobatársunkat, mert egy órára az a házi feladat, hogy minden hallgatónak 10 mocsok hosszú cikket le kell fordítania angolról koreaira... Kitaláljátok, hogy mi ennek a célja? Nem nem, nem az, hogy a hallgató gyakorolja a nyelvet, egy nagy lópikulát! A tanárbácsi nem tud angolul, de szeretné ezeket a cikkeket elolvasni... Nincs új a nap alatt, azért annyiban mégsem különböznek ők se a mi oktatóinktól, itt sem fenékig tejfel a hallgató-élet, kivéve az én hallgatóimét persze! Erről jut eszembe, reménytelin mentem ma Profho órájára, hátha jobb lesz. Nem lett. Én nagyon kis híján belehaltam a dologba. Durkheim-et emlegette, és hát egy rugóra jár az agyunk, mert én is az öngyilkosságon gondolkoztam! Bementem Heejoung-ot megkérdezni, hogy ezt a dolgot hogyan állíthatnánk le, mire kiderült, hogy külön kérvényt írtak, hogy ez az óra az alacsony hallgatói létszám ellenére elinduljon. Na ez a papír bezzeg nem keveredik el baszki! Az óra végén megkérdezte a nyuszi, hogy Professor Szappanyosnak van-é valami hozzáfűznivalója. Elhallgattam a hozzáfűznivalómat és kammeroltam valamit alibiből! Az is érdekesebbnek bizonyult mint az előtte lévő másfél óra! Tragikus, legközelebb egy decis rakétával indítom a szerdát!

Okosan vigyázzatok magatokra, én még dolgozgatok, mert újabban a munka hőse lettem (nagyon nagy a nyomás: gáz nézni, ahogy más dolgozik és nem dolgozni :)).