fensziparti és felemelkedés

Sziasztok Drágáim!

Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy megint minimum kétszer istenültem meg a héten...

1. Voltam a fenszi nagykövetes partin, de mondjuk nem voltak nagykövetek, csak rohadt gazdag emberek. Meg én. :) Sajnos egy katona sem volt egyenruhában, ezt a szégyent! Fel is voltam nagyon háborodva, hogy nem tudok kedvemre nézelődni. VIP (a gyengébbek kedvéért viájpí) asztalnál ültem pár másik emberrel. Én ráéreztem a koreai módira, tehát kapásból körbementem és mindenkinek bemutatkoztam, megvolt a névjegykártya csere meg ami kell, körbenyaltuk egymást, hogy te milyen fontos vagy, jaja, te is... Az asztaltársaságban volt egy angol hapsi, olyan vicces volt kábé, meg olyan élénk mint a kanalam. Ott volt a kis felesége is. Végleg megdőlt az elmélet, hogy a koreai nők kis helyes soványkák. Ez a nő 19 perc alatt annyi kaját tömött magába, amennyit én egy hét alatt szoktam a jobb, bőséges napokon! Ráadásul ezúttal a természet nem űzött kegyetlen tréfát velem és meg is látszott rajta! Viszont jó magyar szokás szerint annyit ettem az ingyenből én is, hogy csak na! És mivel az asztalokon a legdrágább étel a lazac volt és véletlenül még szeretem is, uszonyaim nőttek szombat reggelre az elfogyasztott mennyiségtől! :) Mondjuk ha nem szeretném, akkor is tömtem vóna, nehogymá' otthagyjuk ha ki van fizetve! :) A másik két arc az asztalnál nagyon kedves volt, a fickó sebész a nőci meg töritanárnő. Rögtön megtaláltuk a közös hangot, mert a nőci is drámarajongó, mint jómagam. Úgyhogy jövő héten megyünk bandázni vele és azzal a csajjal, aki szintén a KNU-ról volt, az International Office-ból. Biztos csúcs lesz. Na tőlük azon az estén kétszer hallottam azt, ami a szívemnek kedves... Én mindig azt mondogatom, hogy nem fair, hogy a koreai nők ilyen szépek. Ők azt mondták, hogy nem fair, hogy én ilyen szép vagyok és mivel Dr. van a nevem előtt, feltehetően okos is! Jó estém volt! :)

Volt még taekwando bemutató is. Jajj, hát könyörögtem pár telefonszámért, de nem adtak. Volt ott minden finomság: sikító körrugás, 3 méteres ugrás meg szaltók és persze igencsak szép kisfiúk! :) Ilyet kellene szerveznünk az egyik grillezéshez is... Utána volt össznépi tánc is, hát nem rogytam össze, nem volt egy polka, hanem az a szar amerikai módi, amikor a dídzsé megmondja, hogy melyik lábaddal lépjél kettőt és merre... Ááááá, hát nem egy 'jöjjön ki óbudára egy jó túróscsuszára'.
2. Volt ebéd Prof. Moon-al meg a PhD hallgatóival közösen. Olyan szépeket mondott rólam, hogy magamra sem ismertem. Édesek voltak ezek a kedves hallgatók, jól elbeszélgettünk, biztosan jóban leszünk mindnyájan. Az egyik csávó engem nem mert megkérdezni, hogy hány éves vagyok, de Prof Moon tolmácsolta a kérdést. A válaszomra a reakció: ááááááááááá és nem, nem azért, mert öregnek találtak! :)

Most komolyan csodálkoztok, hogy odavagyok ezért az országért? El fogok szállni magamtól napokon belül, ha eddig ez nem történt volna meg! :)

Sokan kérdezitek, hogy mivel töltöm a szabadidőmet. Hát nekem olyan nem van. Lassan a szót is elfelejtem... Nem tudom, hogy honnan jön ennyi munka, lehet hogy van egy külön gyár erre! :( Nem baj, legalább nincs időm szomorkodni, enni és lustálkodni. Mindenesetre egy végtagot odaadnék egy hét szünetért. Mostanában nagyon rámkapott profhó is, hogy én milyen ügyes élénk kislány vagyok és dejó lenne, ha én is tartanék egy-két előadást... Jajj, de le fogom alázni szegényt! :) Ez komoly aggodalmam, hogy rosszul fogja érezni magát és megutál. Pénteken is velem akart ebédelni, fene nagy a szeretet meg a respekt, csak nehogy elfogyjon a félév végére!

Megkérdeztem koreailag fejlett és tájékozott (nagy részben koreai) barátaimat, hogy a kis hallgatóm, akinek nem tetszett a kérdezősködés, az elszigetelt egyedi eset-e, mint a londoni zavargás, vagy általános tendencia. Mindenki azt mondta, hogy az a csávó hülye, illetve mivel ők nagyon édesek, azt mondták, hogy bad guy. :) Szóval úgy döntöttem, hogy nem törődöm vele és folytatom, ahogy szoktam én ezt csinálni.

Tolok egy-két képet nektek.

Remélem még nem felejtettétek el, hogy hogy nézek ki, de ha mégis:

Aztán készült pár kép a szombati Profmúni-hallgatók ebédről is:

A csávó a jobb képen megengedte, hogy a második barátnője legyek. Mondtam, hogy nem kértem és egyébként is passzolom, de hálás vagyok az ajánlatért... Ő egyébként Philip, tisztességes nevén Joun-jun.

 

Megy a mókázás továbbra is az irodában. Egyszer elkezdtem a táblára rajzolni, azóta nem tudjuk abbahagyni, minden héten új kép kezdődik. Eddig ilyeneket raktunk össze:

 

És ami fontos fejlemény: december 20-a lesz a nap, a napok napja, amikor eldől, hogy ki a f... gyerek, merthogy kihívtam a nagyszájú Philipet egy soju fight-ra! Azaz versenyt fogunk inni a félév végén. Az nyer, aki ébren marad és a nyertes nem fizet! Meg kell mutatnom, hogy milyen a magyar virtus! :) Mani lesz az én cheerleaderem, Hyerim pedig, Philip barátnője az övé. Simán letolom, de nem árthat a szurkolás! Ők nem ismerik azt a Magna Cum Laude számot, amiben az van a pálinkáról, hogy 'a magyarnak csak ez adhat ihletet'. Viszont neki kell állnom gyakorolni, mert az elmúlt hónapban alig emelkedett a véralkohol-szintem és hát nem akarnék szégyenben maradni! Szeretem ezeket a kis vicces szobatársakat, jól érzem magam az irodában. Már az ismeretlen koreai nő is egészen feloldódott, aki időnként belibeg oda dolgozni (valami vendégoktató valahonnan...).

Na vissza kell mennem dolgozni, szomorú vasárnap van. :) De én nem vagyok szomorú, izgulni kár! Vigyázzatok magatokra és aki írt üzenetet, annak köszönöm, szeretem olvasni a leveleiteket, aki pedig nem, az szálljon magába sürgősen! :)

tsók nektek