Bizony olyan lány lettem, aki előbb veszi le a bugyiját és csak utána gondolkodik. Na nem nem, nem kell félreérteni... A helyzet az, hogy a törölközőmet ki szoktam rakni az erkélyre. Ez általában akkor jut eszembe, amikor már fürdésre készen parádézok. A szomszédok ennél fogva már igen sokszor láttak függönyben. Rendszerint abba tekerve araszolok ki az erkélyre a törölközőért. Vannak azonban, akik nem ilyen szégyenlősek. Jó sok satnya ám meztelen hetvenes testet láttam már hazafelé a szemben lévő épületben. Ennek okán rendszerint a falnak arccal, a betonhoz simulva megyek este haza, nehogy rémálmaim legyenek. Mi a fenének nem a fiúk koleszával szemben lakom?!
A bugyielvesztés amúgy is komoly problémám mostanában. Nem tudom lányok, hogy volt-e már veletek ilyen, próbáljátok ki: elvesztettem annyi kilót (nem siratom őket), hogy nemcsak a nadrágok és szoknyák nagyok rám, hanem a saját fehérneműm is. :) Fura helyzet, főleg mivel az a méret, ami most kellene is vitorlavászon az itteni átlaghoz képest, tehát két lehetőségem van: a) bugyit szűkítek (ki hallott már ilyet?!) vagy b) veszek két koreait és összevarrom. :)
Mindenesetre ha így folytatom a súlyvesztés nem fogtok rámismerni. Jó ég, mi lesz, ha még szép is leszek az okos mellé?! A sors kegyetlen fintora, hogy mire ezt elérem, túl öreg leszek ahhoz, hogy ezt kiélvezzem. :)
Na hagyjuk a további bugyi történeteket, elnézést, hogy ezt is megosztottam veletek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése